Hol is kezdjem?!...talán a legelején. Az illedelmes bemutatkozás. K.Edina vagyok nagykorú és immáron rendíthetetlenül kutyamán'. Naja, most már a fertőzött társadalom ezen kategóriájába sorolom magam büszkénörömmel. Ezt leszámítva egy mezei polgára kis hazánknak. Se különösebben érdekes foglalkozással, se képességekkel vagy valami dicsekvésre méltó egyéb tulajdonsággal. Bár azt hiszem egy natúr alapanyag a legjobban formálható. Mert hát igen a formálhatóság, rugalmasság, változás jelentős kulcsszavai a történetünk lényegi mondandójának. Tehát adott egy mezei emberlány, aki mint (majdnem) minden gyermek álmodozik egy hű pajtiról (főleg vizsláról, nagy a szehreleem), egy kutyáról, akivel mesebeli kalandokba vágnak bele, szeretik és becsülik egymást az idők végezetéig. Nekem ez az ábránd röpke 26 évig érlelődött. Kerültem kutyatartáshoz közeli állapotba, de soha nem értem el a hőn áhított gazdi posztot. Most kerek egész kemény két hete bizony boldog vizslakutya gazdi lettem. Nadehát kééremszééépen nem aprózzuk el a dolgot. Szociálisan érzékeny és empatikus Edinánk rögtön A nagyfába vágja bele a fejszéjét! Örökbe fogadtam. A vizslamentősöktől. Egy egy év körüli, kamasz, igazi neveletlen sárkánykölök drótos vizslafiúcskát. Köszönöm, beválasztottam. Jó, jó azért nem panaszkodom oly nagyon. Igaz neveletlen, önfejű, makacs a kis lelencem, de lehetne sokkal rosszabb is. Nem agresszív, nem rombol, szobatiszta, tanulékony és igazi kis cukijófejkópé. Mutatom, ő A Mátyáska!
Szerintem ez is olyan, mint a gyermekvállalás. A megfelelő időre, pillanatra, lelkiállapotra, anyagi helyzetre vársz, akkor lesheted, csak a várakozás marad, de gyerek egy darab se. Persze nem azt mondom, hogy teljesen meggondolatlanul érdemes az ilyenbe belevágni, de túl tervezni sem szabad. Az unalomig hajszolt szavak ezek, nem véletlen. Egy kutya óriási felelősség! Amíg nincs melletted nem lehet azt előre elképzelni, hogy milyen fagyban, hóban reggel 6-kor sétáltatni vagy rohanni a horror áron rendelő doktorokhoz, ha baj van. Naponta tisztogatni a kutya fülét, szemét, nézegetni a szőrét, bőrét, torkát, székletét és a legnehezebb! akkor is türelmes, kedves és vidám lenni, amikor még egy köröm beszakadáson is eltudnád bőgni magad dühödben olyan rossz napod van. A felsoroltak pedig csak a jéghegy csúcsa. Ha valaki viszont tényleg rendíthetetlen és egy kutyás gazdi boldog állapotában akar lebegni az hihetetlen örömök, kudarcok, sikerek, szeretet áradat elé néz és egy igazán rögös útra lép, mint önmaga és a kutya megismerése szempontjából. Mondhatnánk azt, hogy ugyan mit ugatok én itt a felelősségről, akinek csak két hete van kutyája. Jogos is lehetne, de! Erre is lenne egy hasonlatom. Szoktam volt mondogatni, hogy nem célszerű az első időkben a frissen szerzett partneredre rázúdítani, hogy te már tudod az esküvőtök pontos színhelyét, ja és ha lány lesz akkor Boróka...viszont, ha nem érzed vagy nem gondolod úgy hogy akár hozzá is mennél/elvennéd, akkor fölösleges vele lenned, szerintem. Ebből most azt akartam kihozni, hogy ez egy állapot, egy érzés. Ha kutyád lesz úgy állsz hozzá, hogy az életfogytig tartó felelősség és 2-3 hajnali kelés után valahogy már érzed a szádban a többi 2326 izét.
Na, de ennyit hirtelen az elöljárókról és lelkizésről. Mátyuska van és jó hogy van és rosszbüdöskölök és fejlődnünk kell, ezek a valós tények. Amiért elkezdtem a blogolást az az, hogy napokat töltöttem a gugli nyálazásával, hogy találjak valami rehabilitációs, hasznos oldalt amiből tippeket, trükköket tudok kicsempészni a magunk javára. Hátsz, negatív. Vagy én vagyok a béna, de minden csak a kiskutyás kezdetről szól. Ha meg nem, akkor mindenhol zsákutca--> vidd kutyasuliba. Oké és addig vagy közben vagy, ha nincs pénzem rá vagy akármi, bármi??? Persze mi is megyünk suliba, mert egy szakértővel azért könnyebb lesz a munka, de az egy héten egyszer van. Marad 6 nap vívás tanácsadók és segítség nélkül. Egy szónak is száz a vége (főleg mert lassan belebonyolódok a saját gondolataimba és Matyesz is már él az életemen, hogy menjünk le) szeretném, ha írásos nyoma maradna a mi kis rehabilitációs folyamatunknak a magam örömére és talán más hasznára is. Ma már nem, de holnap leírom az első naptól min mentünk keresztül mostanáig.
Alászolgája! :)